Szerelem amit érzek: Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, elvérezni némely szavadon, mint alkony felhőjén mely ragyog, és rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes, egy pillantásod, hogy ha megkeres, mint a napsugár, ha villám a tetőn, hol ott, borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érzem, hogy meszépült megint az életem, szavaid selyme szívem simogat, mint a márciusi szél a csillagokat. Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom, ha bagaság, ha tévedés legyen, ha szeretem bocsájtsd meg ezt nekem. |